Jóvátehetetlen gyalázat

Miként az elmúlt esztendőkben, úgy az idén is tovább élt az a nemes hagyomány, hogy a kerület lakosai megemlékeztek a második világháborút követő tragikus időszakról, fejet hajtottunk a régióból erőszakkal kitelepített sváb lakosság emléke előtt.

A fagyos idő dacára szépszámú résztvevő jelent meg a Nagytétényi Sváb Emlékműnél, hogy a kitelepített, elhurcolt svábokra emlékezzen. Az emlékezők elénekelték a magyar, majd a sváb Himnuszt is. A kerületben 2011. január 4. óta egy majdnem tíztonnás emlékszikla jelzi, hogy volt egy korszak, amikor az embereket a származásuk alapján diszkriminálták, amikor a helyi svábokat kollektív bűnösként deportálták a hazájukból. Pedig ezeknek az embereknek semmi bűnük sem volt, azon kívül, hogy jó svábként akartak jó magyarok, az ország hasznos polgárai lenni.

László Istvánné Varga Éva, a Nagytétényi Polgári Kör elnöke ünnepi beszédében kiemelte, hogy a háromszáz évvel ezelőtt idetelepült svábokat gyalázatos körülmények között, 1946. január 19-én kezdték el embertelen módon tehervagonokra kényszeríteni, és úgy üldözték el őket a szülőföldjükről, hogy pusztán a legszemélyesebb holmijaikat vihették magukkal. Azóta szerte az országban január 19-én azokra a honfitársainkra emlékezünk, akiket ez a szomorú korszak megbélyegzett. A januári országos mementótól eltérően Nagytétényben kicsit később, augusztus 25-én is tartanak megemlékezést, lévén a kerületben ezen a napon kezdődött a helyi sváb lakosság üldöztetése, kitelepítése.

A 78 évvel ezelőtti szomorú eseményeknek a mai napig érzékelhető hatásuk van. Családok szakadtak szét, sorsok, egzisztenciák mentek tönkre, jóvátehetetlen dolgok történtek, amelyekre illő tisztelettel kell gondolnunk nekünk, kései utódoknak is – hangsúlyozták a szervezők. A rendezvény zárásaként Németh Zoltán alpolgármester és az önkormányzat képviselői mellett a pártok és a civil szervezetek képviselői is lerótták kegyeletüket az emléksziklánál.

(Pósa Károly)